Néhány héttel ezelőtt írtam Anitáról és csodálatos, segítőkész barátairól.
Elkezdtem kötni neki a zoknit, de a sors közbeszólt, és nagyon rossz helyen készültek el a zoknik. Aprócska gyermekemet baleset érte, leforrázta a lábacskáját, így a lakástűzben mindenét elveszített Anitának és anyukájának szánt zoknik az égési sérüléssel kűzdő gyermekem betegágya mellett készültek...
A fonal neve Apolló, először kötöttem belőle, nagyon érdekes volt: a gombolyagban puhábbnak tűnt, mint megkötve, de az első mosás után visszanyerte puhaságát.
A maradékból készült egy zokni Vincének:
És néhány kép róla, még a kórházból: