Döntöttem végre...
Sokat gondolkodtam, főleg egy megfelelő és kifejező néven (nem biztos, hogy most jól választottam), de megszületett a következő blogom: http://katavilag.blogspot.com/
Folyamatosan átpakolom oda a régebbi bejegyzéseket, vagy csak a számomra érdekeseket, és új bejegyzést már csak oda fogok írni...
Remélem aki eddig olvasgatott, továbbra is fog..
névre hallgat az a zoknifonal, amiből két pár zoknit is kötöttem az elmúlt napokban. Nagyon megtetszett az alapszíne, a bordó, és a minta sem az a szokványos zoknis...szerintem.
Íme néhány kép, kiemelve a minta szépségét:
Nektek hogy tetszik?
ezeket készítettem...a kis virág a Keresztszemes magazin e havi ingyenes mintája volt, sokkal egyszerűbb, mint a múltkori nyuszis képecske:
És a sorozat következő képecskéje is elkészült:
életem első, saját készítésű poncsóját:
Orsika ma délután már meg is kapta, de nem tudtuk lefényképezni benne, ezért modellem Aprócska volt, aki nagyon élvezte már a próbálgatást is...
A végére a tűn több, mint 400 szem volt (ötös tűvel kötöttem)...rögtön megértettem, Gabella miért nem vállal felnőtt poncsót...A fonal szintén turiból beszerzett, egy szép nagy gombolyag volt, és csak amikor elkezdtem csinálni, akkor derült ki, hogy egy csomó fel van vagdalva belőle kb másfél méteres darabokra. Abból lett a rojt, az egészben levő részből a többi...és kb egy maréknyi fonal maradt.
A férjem azt mondta, mire vége a tavasznak, már kész is lett...pedig nem én tehetek a rövid tavaszról...de szerencsére akkora lett, hogy ősszel még jó lesz neki.
Vagy ez már nyár? Mindenesetre ez az oka, hogy nem írok túl gyakran. Aprócskával felfedeztük a játszóteret, csúszdázik, homokozik lelkesen, ez persze 1000% figyelmet követel tőlem.
Így aztán csak esténként, mikor mindenki alszik már, akkor tudok "alkotni".
Elkészült végre a nyuszi, ebből képeslap lesz:
Készült egy hajó, ami terveim szerint egy sorozat része:
És elkészült Orsika poncsója is, már csak a rojtok hiányoznak róla. Ha teljesen kész lesz, akkor csinálok csak fényképet.
a poncsó. Ma reggel, kialudva (átlagos éjszakánk volt, 6-8 felkeléssel a 1/4 7-es ébresztőig), kipihenten (miután családomat elindítottam a suliba meg a dolgozóba), nekiálltam a poncsónak. Lebontottam teljesen, a 2cm-ig. És újra nekiálltam. És sikerült! Jelenleg 203 szem van a tűn, ez 14 cm a "passzéval" együtt. Kb 35cm-t kell kötnöm...tehát már majdnem a felénél járok.
Remélem estére kész lesz és mutatok képet!
lesz az Orsikának, ha egyszer sikerül....elkezdtem, az első kb 2cm-ig nem is volt baj...aztán a harmadik sor nem jött ki...lebontottam...újra próba...most se jó...bontás...újrakötés...nem jó...ráadásul az első szaporítós sorban ronda lyukak lettek...
Feladom
Mérges vagyok
Türelmetlen is
Holnap megcsinálom
CSAKAZÉRTIS!!!!!!!!!
Egy újabb bokazokni készült, megint nekem...mert mostanában csak az enyémek kopnak. A gyerekek csak aludni veszik fel, én viszont egész nap abban trappolok itthon.
A fonalat egy turkálóban vettem :) . Szerintem gépi kötéshez való, mert egy hatalmas, kúp alakú papírhengerre van feltekerve, a cimke szerint 340g, szerintem azonban már bontott volt a "tekercs":
A színe? Két szálból áll össze, az egyik szürkéskék, acélkék, acélszürke, nem is tudom milyen pontosan, a másik egy színátmenetes, sokkal vékonyabb, kicsit fényes szál, ez kék-zöld-sárga-narancs-lila-pink. A színek közti határ csodaszép, ez talán a kész zoknin jobban fog látszani. 100% akril, dupla szállal kötötte, mert a fő szál, a szürkés, nem tűnt elég megbízhatóan tartósnak.
A kész zoknim:
Csak 59g fonalat használtam el hozzá, még nagyon sok van, már az Eszter is bejelentkezett ilyen zokniért..
Magamnak kötöttem ezt a csíkos bokazoknit...a fonal a Testvérem egy régi ajándéka, nagyon jó volt vele dolgozni, mutatós és viszonylag szapora is volt.
Hogy miért lett bokazokni? Nem tudom...pedig szeretem a szárát is kötni. Biztos azért, mert jön a tavasz (a naptárban) és ilyenkor minden rövidebb lesz.
Egy újabb keresztszemes próbálkozásom:
A minta az újságban nem ezekkel a színekkel volt, de nekem ezek voltak itthon...és egyébként is: ki mondta, hogy egy kiskacsának nem lehet kék masnija? (az eredeti mintán mandarinszínű)
Ahhoz képest, hogy ez nem egy nagy minta, (sőt, kimondottan kicsi) két estém ment rá. Gyakorolnom kell, hiszen a terveim hatalmasok...de ez még titok!
készült egy újabb zokni...úgy tűnik, a duci lábacskák ducik is maradnak, a "tömeggyártásban" készülő zoknik pedig szorosak...és egyébként is jobban kell most figyelnünk a lábacskájára.
A fonalat a Testvérkémtől kaptam, még maradt belőle 5+2 dkg.
A talpára puffadós festékből csináltam ABS-t, ez van a második képen. A festék egyébként sötétben "világít", hátha szükség lesz rá :) Sokáig nem tudtam, miért kell pl egy cuminak világítani a sötétben, de tavaly nyáron az ÉLET megadta a választ: Cserkeszőlőn nyaraltunk, közvilágítás a közelben sehol, hatalmas nyári vihar lett és áramszünet. Este volt már, olyan igazi fekete, sötét, altattam a Vincét, és milyen jó volt, hogy világított a cumi!!! Legalább azt láttam, hol a gyerek szája....elég muris volt, ahogy a sötétben a világítós cumi mozgott a szájában...
A fiúk az egyenpulcsiban (Vince valahova "sietett", ezért bemozdult):
Nagyon tetszik a keresztszemezés!!!! Csak a Vince még kicsi hozzá, hogy mellette ilyen komoly figyelmet igénylő dolgot lehessen csinálni...vagy csak túl eleven? Ezért még csak itt tartok :
Fehérre fehérrel hímezni nem egy felemelő dolog, nem is haladtam a nyuszikával..Megkűzdöttem a virágokkal, itt sok olyan öltés volt, amelyekhez segítséget kaptam Soleiltől. Kb sejtem, hogy a tűzőöltéseket az utolsó mozdulatokként kellett volna megcsinálnom, de segítettek vezetni a szememet. Ez a munka ismét ráébresztett, hogy pazarló vagyok...elfogyott a sötét rózsaszín és a sötétzöld cérnám. Vagy ha valakinek van gyakorlata ebben: elég szokott lenni az ilyen "ajándék-cérna"?
Nagyítóval ne tessék megnézni, a masni nem lett olyan, amilyet szerettem volna, pedig ez a harmadik nekifutás a lelógó két végének...(ez is benne volt a fonalfogyásban). Csak abban bízok, hogy akinek ezt fogja vinnia nyuszi, elnézi ezt nekem, mert benne vana szeretet, amivel neki készítem.
És ez még nem a vége a keresztszemes próbálkozásaimnak....
Lehet, hogy tényleg el kell pártolni a bloggerre?
Már gondolkodom valami frappáns néven, hiszen ez a blog közel sem csak a zoknikról szól...
Akiktől segítséget kértem a keresztszemeshez, vajon még nem olvasták, vagy csak azért nem érkezik válasz, mert tényleg nehézkes ide kommentet írni???
Szerintetek?
Elkészült végre Gergő egyenpulcsija is!
Az igazság az, hogy az eleje és a háta már néhány hete kész, csak az ujját nem tudtam elsőre se, másodikra se jól összehozni, így egy kicsit félretettem, és amikor újra elővettem, három nap alatt kész lett. Ma ebben ment suliba. Remélem délután tudok róluk közös képet csinálni, reggel Vince még pizsiben volt, olyat meg ugye mégsem akartam...
Gergő:
Elcsábultam...az alkotó blogok között olvasgatva nagyon sok csodálatos keresztszemest találtam, ezeket már régóta nézegetem. És a nézegetést tett követte: megvettem a keresztszemes magazint, és nekiálltam az ajándékként mellé kapott nyulacskát elkészíteni. Én naívan azt gondoltam, hogy elég ügyes nagylány vagyok hozzá, de mégsem. Ugyanis vannak olyan mezők, amelyekben kétféle jelölés is van. És azzal nem tudom mit kell csinálni...és most csalódott és szomorú vagyok...Aki tud, legyenszíves segítsen!!!!(Tudom, hogy van olyan olvasóm, aki csodákat alkot ezzel a technikával..)
Addig is, míg az én alkotásomat nem tudom megmutatni, megmutatom a képet, amit az újságból fényképeztem le:
Készítettem egy zoknikát...28g fonal kellett hozzá (ennél csak kb 3m-rel volt több)Annyira tetszett ez a fonal, hogy az utolsó centit is szerettem volna hasznosítani belőle, ezért Orsinak kötöttem egy zoknit.
Íme a zokni és kis gazdája:
És még egy kép, január elején készült (most annyira játszottak, hogy nem voltak egymás mellett nyugton egy kép erejéig sem)
Tehát: a "kisunokám" és a kisfiam:
ablakdíszt készítettek a Szüleim nekünk (gondolom elsősorban a gyerekeimnek, de én is nagyon örülök neki)
Nappali fényben nem tudtam lefényképezni, (mert ugye akkor hátulról kapja a fényt, mivel az erkélyajtóra akasztottam fel)
Azóta nem kell keresnem Aprócskát, mert általában áll az ajtónál és nézi...
Az előző bejegyzést ezzel akartam befejezni, csak nem sikerült..mert nem tudtam a legvégére beilleszteni a képet....
Amikor hazaértünk a havazásból, Vince meleg teát kapott és letettem a nagy ágyra, pihenni. Lemászott az ágyról, és a következő pillanatban már ezt láttuk:
Kedden kora délután a gyerekekkel kihasználtuk az utolsó havat:
Ez volt Vince első találkozása a hóval és a szánkóval. Először bizalmatlanul nézegette a szánkót, majd látta, hogy a tesók élvezik, hajlandó volt rajta maradni. Aztán egyszercsak sétálni támadt kedve, természetesen csak a kezemet fogva. Majd "vitába" keveredtünk, nem arra akart menni, amerre én, ezért kihúzta a kezét a kezemből és egyedül indult...lehuppant és hatalmasat kacagott. Ettől kezdve kapcsolata a hóval nagyon közeli lett, szerintem túlságosan is, mert csak mászni volt hajlandó. Ugyebár ettől kissé hamarabb indultunk haza....
Gyurmát főztem a gyerekeknek. Régen csináltam már, hiszen a nagyok már nem gyurmáznak, Aprócska meg kicsi volt. A helyzet most: a nagyok nagyon élvezték a gyurmát, a Vince azonban még mindig kicsi hozzá...
A gyurma receptje:
Ezeket egy lábasban fel kell tenni főni, szigorúan folyamatosan kevergetni, mert könnyen leég. Addig kell főzni, amíg "kifényesedik". Temperával vagy ételfestékkel színezhető, (színenként külön zacskóban szoktuk) a hűtőben kell tárolni. 3 adagot főztem, szerintem ennél kevesebbnek nem érdemes nekiállni :)
A mai adagot málnapiros ételszínezővel (rózsaszín), keserűmandula-aromával (zöld) és valamilyen más aromával, amin nem volt már meg a felirat (narancssárga) színeztem, számítva rá, hogy a Vince megkóstolja. Azért írtam, hogy "ehető", idézőjelben, mert ha megeszi, semmi baja nem lesz tőle, de iszonyatos íze van, egyszerre nagyon sós és nagyon savanyú. Tehát ehetetlen :)
lett a Zsuzsikától legutóbb kapott csodálatos fonalból.
Így: mivel ez egy zokni-fonal, vékony, 60 szemmel kezdtem. Kötés közben nem mértem, de pontosan 7cm lett az egy simaegy fordítottal kötött passzé. A hüvelykujjhoz 9 szemet tettem félre, amikor az ujj kialakításához szedtem fel a szemeket, akkor viszont 12-t szedtem. Így,a 21 szemmel már elég tágas lett duci kis ujjacskámhoz :)
Az orrát kicsivel a kisujj felett kezdtem fogyasztani úgy, hogy minden sorban fogyasztottam, és amikor már csak 4-4 szem volt a tűkön, összehúztam. Szerintem jó lett...Pontosan 5 dkg fonalra volt hozzá szükség, kb.1 m-t kellett csak a másik gombolyagból hozzátennem. Még jó hogy volt másik gombolyag....
bábot kellett készítenie Gergőnek...elkezdtük, és mikor már majdnem kész lett, akkor gondolkodtunk el rajta, hogy: "Milyen tündér is a Bóbita????" Lehet, hogy a tavasz utáni egyre nagyobb vágyunk látszik ezen a bábon, és Bóbita mégiscsak álomtündér, ahogy az a második gondolatunk volt?
Szerintetek?
A mi Bóbitánk:
A képen a színek egy része nem az igazi: a szárnya két rétegű, egy zöld és egy narancssárga egészen lágy papír, a hajához pedig az Anyukámnak karácsonyra készített csodálatos szőrös sál maradékának aranyszínű részét használtuk fel.
Kíváncsi vagyok a tanító néni mit fog szólni hozzá...
Elcsábultam....40dkg, még nem tudom mi lesz belőle, bár gyanítom hogy a Vince jövő téli pulcsija :)
És erre is:
Nem bővelkedem kötős könyvekben, az első 1987-es kiadású, és kb akkor is kaptam a nagymamámtól, a másik 1988-as, azt a Szüleimtől kaptam...Mindegyik régen volt már, úgyhogy ezt igazán megérdemeltem :)
Csodálatos képek vannak benne, néhány egyszerű és még több bonyolult mintával, amelyeket élmény lesz kipróbálni (ha majd egyszer annyi időm és türelmem lesz)
A beszerzés helye egyébként a Lidl....
Cselhez akartam folyamodni magammal szemben és nekiállni az új fonalaknak azelőtt, hogy kész lett volna a saját zoknim. Előszedtem hát a másik készlet 2,5-es tűt, igenám, csak nem volt üres...elfelejtettem, hogy elkezdtem a Gergőnek egy zoknit maradék fonalból, úgyhogy gyorsan be kellett fejeznem.
Ilyen lett (a maradék volta miatt nem volt lehetőségem "egyformára" kötni, ki volt számolva a fonalam):
Ma hajnalban pedig elkészült a sajátom is! Szerintem csodálatosan szép színe van, nagyon illik hozzám. Megharcoltunk egymásért, hiszen valahogy a szokásosnál is vékonyabb ez a fonal és 2,5-es tűvel bizony nem volt túl szapora :)
De megérte!!!!
