Az elmúlt percekben, bolyongtam a nagy világhálón, és erre a hátborzongató bejegyzésre találtam... (A képek, amiket láttam, még hátborzongatóbbak voltak!)
"Ez a blog - http://anitaujotthona.blogspot.com/ - Anitának készült, akivel nagy baj történt: amíg ő dolgozott, egy szerencsétlen baleset folytán szinte teljesen megsemmisült a lakása. Anyukája megsérült a tűzben, de szerencsére már jól van. A lakás viszont nagyon rosszul.
Kérek mindenkit, aki most idetévedt, hogy gondolja végig, mit lehetne ilyen helyzetben adni, aminek örülne Anita. Tehetséges, kreatív embereket keresek, akik egy szép tárggyal, amit nem lehet készen venni, hanem szeretettel elkészítenék azt, örömet akarnak szerezni neki! Én ilyenekre gondoltam:
Patchwork ágytakaró, ágyneműhuzat párnával
Függönyök
Konyhai textíliák: kötény, edényfogó, konyharuha szett
Fürdőszobai felszerelések
Ajtódísz a bejárati ajtóra
Fényképtartó
Határidőnapló
Ékszeres és egyéb kisebb tárolódobozka
Konyhai tárolódoboz-szett
Apróbb dísztárgyak üvegfestéssel, kerámiatechnikákkal készítve
Kép a falra
Táska
Bármilyen lakásdekoráció
Kedves figurák, angyalka, mert a kedvenc plüssökből nemigen jön ki a korom... :(
Egy szép nyaklánc, fülbevaló elegáns, visszafogott stílusban elkészítve
Vagy bármi más, aminek te is örülnél hasonló helyzetben és nekem nem jutott eszembe
Ezek a dolgok igazából nem azért fontosak, mert nem lehet nélkülük élni, csak szerintem nem mindegy, hogyan lakunk. A szép dolgok otthonossá teszik a környezetünket, és jobb lesz tőle a kedvünk, jobban esik hazaérkezni. És mivel Anitának most éppen elég, ha a lakást sikerül lakhatóvá tenni, a csinosítgatásra nem marad ideje, pénze, ezért kérek egy kis kreatív segítséget!
Aki segíteni szeretne, kérem, vegye fel velem a kapcsolatot (emese.puskas@citromail.hu), hogy mit szeretne, mit tud elkészíteni, és hogy ne legyen sok egyforma dolog. Leírom majd, milyen színűek lesznek a lakás helyiségei, talán ez némi támpontot nyújt az ajándékozásban, és minden egyes apró dolgot - legyen az bármilyen csekélység - Bandi feltesz ide névvel ellátva egy albumba, hogy megmaradjon emlékül, ki és mivel próbált örömet szerezni. A lakásavatón átadjuk az összegyűlt kincseket - aztán majd meglátjuk, mit szól hozzá... :)"
Hát ennyi az idézet...de a gondolatok az én fejemben nem állnak meg. A minap valahol olvastam, hogy egy ismerősöm gondolkodott rajta, vajon miért szakadtak meg a baráti kapcsolatai...mivel ilyenből nekem sincs sok, a sokszor feltett kérdéseket feltettem magamnak mégegyszer, hátha valami elfogadható válasz eszembe jut.
Nem ismerem Anitát. Nem ismerem azt sem, akinek a blogjában ezt a felhívást olvastam, először keveredtem oda. De ez csodálatos! Ez a segítőkészség, ez a barátság!(és ők nem is nagyon régóta barátok) Bajban derül ki igazán, hogy ki az igaz barát! Azt hiszem Anita nagyon szerencsés ember, akármennyire furcsán hangzik is ez most a vele történtek után...
És ha másképp nem is lehetek része egy ilyen csodálatos társaságnak, néhány zoknit biztos készíteni fogok és elküldöm Anitának...
